Miben segíthetek?   •   Telefon: +36 70 542-2629   •   E-mail: Honlaptérkép

Fonott termékek

Fonott kosarak, tárolók, bútorok szinte minden otthonban megtalálhatóak, mert természetszerűleg vágyunk a természetes alapanyagú szép tárgyakra. A legtöbb ember szívesen enged be otthonába olyan tárgyakat melyek egy cseppnyi természetet jelenítenek meg. De a fonott termékek nemcsak szépek, hanem hasznosak is, mert a „lélegző” tárolókban nem dohosodik meg azok tartalma.
A hagyományosan.hu oldalán látható fonott csodák magyar alapanyagból készülnek és alföldi mesteremberek szakértelmét dicsérik. Kézi készítésű termékek, ennek következtében méretük egy kissé változhat. A fonott termékeink között válogatva bizonyára mindenki megtalálja az otthonába legjobban illő kiegészítőt, vagy a tökéletes ajándékot.


Fonott termékeinkre azonnali pénzvisszafizetési garanciát kínálunk! Ha nem vagy elégedett a vásárolt fonott termékkel, kép/leírás alapján másnak képzelted, vagy bármi más okból nem tetszik, csak küldd vissza a rendelésedtől számított 30 napon belül, és mi a teljes vételárat megtérítjük.

Vintage kollekció
Vintage kollekció
Fonott bútorok
Fonott bútorok
Fonott kosarak
Fonott kosarak
Fonott bicikli kosarak
Fonott bicikli kosarak
Fonott kenyeres kosarak, fonott péktálcák
Fonott kenyeres kosarak, fonott péktálcák
Fonott tárolók
Fonott tárolók
Fonott termékek gyermekeknek
Fonott termékek gyermekeknek
Fonott termékek házi kedvenceknek
Fonott termékek házi kedvenceknek
Fonott kiegészítők
Fonott kiegészítők

A kosárfonás rövid története:
A kosárfonás a fa megmunkálásának egyik legősibb szerkezeti formája. A korai ember felfigyelt a madarak által gallyakból, ágacskákból, száraz fűből összefűzött rendkívül ellenálló fészkekre. Mivel a gyűjtögető, zsákmányoló életformájához szüksége volt tárolókra, kosarakra ezért különböző alapanyagokból megpróbálta lemásolni majd tökéletesíteni ezeket az alkotásokat. 
A vesszőfonás valamennyi népnél előfordul az alapanyagtól függően. Régészeti leletek arra engedtek következtetni, hogy a kosárfonás korban megelőzte a fazekasmesterséget. Régen az agyagedények úgy készültek, hogy a sűrűn szőtt kosár belső felületét agyaggal kitapasztották, majd a tűzben kiégették. Az égetés során a vessző elégett, és megmaradt a kosár nyomait őrző cserépedény.
A magyarság nomád életmódja is segítette a vesszőfonás mesterség fejlődését, hiszen vándorlásunk során mindig olyan helyen telepedtünk le, ahol az állatok tartásához volt elég legelő és folyóvíz. Ahol ezek a feltételek adottak voltak, ott a vesszőfonás alapanyaga is megtalálható volt, ez pedig a fűzfavessző. Igaz, nemcsak a fűz volt alkalmas különböző használati tárgyak készítésére, de a legszebb és legtartósabb kosár azonban fűzvesszőből készült.
A legelső vesszőhajlítók a halászok voltak, később a fonás technikáját a parasztság is elsajátította, és különböző jól szellőző és jól használható fonott tárgyakat készítettek maguknak.  
A kosárfonás rohamosan terjedt a földműveléssel, az állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozó emberek körében.  Az állattartással foglalkozók vesszőből karámot, fonott kerítést, fonott terménytárolókat, tyúkültető fonott kosarat, fonott kocsi kasokat, méhkasokat készítettek. A növénytermesztéssel foglalkozók fonott szedőedényeket, gabonatárolót, a szőlősgazdák pedig fonott szüretelőkosarakat, szűrőkosarakat. A vadászok nyers vesszőből font csapdákat használtak a kisebb vadak elejtésére.
A fűzvessző jól hasznosítható volt az építkezésben is. A veremházak, a nyári szállások, tapasztott házak vagy a jégverem egyik alapanyaga a nyers és hántolatlan fűzfavessző. Vesszőből készültek a mindennapokban gyakran használt tárgyak is: a fonott szenes kosár, a fonott fáskosár, az udvari seprű.
A Tisza szabályozása után egyes településeken jelentősen megváltozott az élet. A folyó már nem volt képes ellátni vesszővel a megnövekedett létszámú kosárfonókat, ezért a szabályozás után visszamaradt kiváló minőségű termőföldek egy részét a növénytermesztők nemesített fűzfával telepítették be. Ezekből a nemes hántolt és hasított vesszőkből készültek a legszebb fonatok és kialakult a kosárfonó mesterség. A kosárfonás technikája apáról fiúra szállt, de olyan is akadt, aki kellő időráfordítással és szorgalommal elsajátította.  
1950-70-ig virágzott a kosáripar. A gyárak ontották magukból a szövött bútorokat, kasokat, kosarakat. Viszont a fröccsöntő gépek megjelenésével a kosárfonás kezdett kiszorulni a piacról. Az olcsó könnyen előállítható műanyag áruk gyorsan átvették a munkaigényes és drágább vesszőtermékek helyét. 
Ma már nem sok helyen száll apáról fiúra a tudás, de szerencsére egyre több kézműves szakkörök indulnak, ahol ellehet sajátítani a kosárfonást.   És jó tudni, hogy a kosárfonás minden helyzetben képes volt megújulni.  Most is egyre több ember tér vissza a természetes, környezetbarát, teljes mértékben lebomló anyagokhoz.  Így újra egyre több otthonban találkozhatunk fonott kosarakkal, fonott tárolókkal, fonott bútorokkal, kiegészítőkkel. (forrás:Internet)

 
   
Vintage kollekció
Vintage kollekció
Fonott bútorok
Fonott bútorok
Fonott kosarak
Fonott kosarak
Fonott bicikli kosarak
Fonott bicikli kosarak
Fonott kenyeres kosarak, fonott péktálcák
Fonott kenyeres kosarak, fonott péktálcák
Fonott tárolók
Fonott tárolók
Fonott termékek gyermekeknek
Fonott termékek gyermekeknek
Fonott termékek házi kedvenceknek
Fonott termékek házi kedvenceknek
Fonott kiegészítők
Fonott kiegészítők

A kosárfonás rövid története:
A kosárfonás a fa megmunkálásának egyik legősibb szerkezeti formája. A korai ember felfigyelt a madarak által gallyakból, ágacskákból, száraz fűből összefűzött rendkívül ellenálló fészkekre. Mivel a gyűjtögető, zsákmányoló életformájához szüksége volt tárolókra, kosarakra ezért különböző alapanyagokból megpróbálta lemásolni majd tökéletesíteni ezeket az alkotásokat. 
A vesszőfonás valamennyi népnél előfordul az alapanyagtól függően. Régészeti leletek arra engedtek következtetni, hogy a kosárfonás korban megelőzte a fazekasmesterséget. Régen az agyagedények úgy készültek, hogy a sűrűn szőtt kosár belső felületét agyaggal kitapasztották, majd a tűzben kiégették. Az égetés során a vessző elégett, és megmaradt a kosár nyomait őrző cserépedény.
A magyarság nomád életmódja is segítette a vesszőfonás mesterség fejlődését, hiszen vándorlásunk során mindig olyan helyen telepedtünk le, ahol az állatok tartásához volt elég legelő és folyóvíz. Ahol ezek a feltételek adottak voltak, ott a vesszőfonás alapanyaga is megtalálható volt, ez pedig a fűzfavessző. Igaz, nemcsak a fűz volt alkalmas különböző használati tárgyak készítésére, de a legszebb és legtartósabb kosár azonban fűzvesszőből készült.
A legelső vesszőhajlítók a halászok voltak, később a fonás technikáját a parasztság is elsajátította, és különböző jól szellőző és jól használható fonott tárgyakat készítettek maguknak.  
A kosárfonás rohamosan terjedt a földműveléssel, az állattenyésztéssel és vadászattal foglalkozó emberek körében.  Az állattartással foglalkozók vesszőből karámot, fonott kerítést, fonott terménytárolókat, tyúkültető fonott kosarat, fonott kocsi kasokat, méhkasokat készítettek. A növénytermesztéssel foglalkozók fonott szedőedényeket, gabonatárolót, a szőlősgazdák pedig fonott szüretelőkosarakat, szűrőkosarakat. A vadászok nyers vesszőből font csapdákat használtak a kisebb vadak elejtésére.
A fűzvessző jól hasznosítható volt az építkezésben is. A veremházak, a nyári szállások, tapasztott házak vagy a jégverem egyik alapanyaga a nyers és hántolatlan fűzfavessző. Vesszőből készültek a mindennapokban gyakran használt tárgyak is: a fonott szenes kosár, a fonott fáskosár, az udvari seprű.
A Tisza szabályozása után egyes településeken jelentősen megváltozott az élet. A folyó már nem volt képes ellátni vesszővel a megnövekedett létszámú kosárfonókat, ezért a szabályozás után visszamaradt kiváló minőségű termőföldek egy részét a növénytermesztők nemesített fűzfával telepítették be. Ezekből a nemes hántolt és hasított vesszőkből készültek a legszebb fonatok és kialakult a kosárfonó mesterség. A kosárfonás technikája apáról fiúra szállt, de olyan is akadt, aki kellő időráfordítással és szorgalommal elsajátította.  
1950-70-ig virágzott a kosáripar. A gyárak ontották magukból a szövött bútorokat, kasokat, kosarakat. Viszont a fröccsöntő gépek megjelenésével a kosárfonás kezdett kiszorulni a piacról. Az olcsó könnyen előállítható műanyag áruk gyorsan átvették a munkaigényes és drágább vesszőtermékek helyét. 
Ma már nem sok helyen száll apáról fiúra a tudás, de szerencsére egyre több kézműves szakkörök indulnak, ahol ellehet sajátítani a kosárfonást.   És jó tudni, hogy a kosárfonás minden helyzetben képes volt megújulni.  Most is egyre több ember tér vissza a természetes, környezetbarát, teljes mértékben lebomló anyagokhoz.  Így újra egyre több otthonban találkozhatunk fonott kosarakkal, fonott tárolókkal, fonott bútorokkal, kiegészítőkkel. (forrás:Internet)

Belépés
BejelentkezésRegisztráció
Elfelejtettem a jelszavam
Iratkozz fel hírlevelünkre!
Név:*
E-mail:*

Az Adatvédelmi Nyilatkozatot elolvastam és a "Feliratkozom" gomb megnyomásával elfogadom.

Adatkezelési nyilvántartási azonosító: NAIH-96282/2016.


Leiratkozom
hagyományosan.hu hagyományosan.hu
hagyományosan.hu
hagyományosan.hu